Egy úttörő válasz az emberiség egyik nagy rejtélyére – és annak jelentősége a pénz természetére (és jövőjére) nézve. Jesse Myers „Egyetlen egyszer egy faj történetében” (Once-in-a-Species) című esszéjének magyar nyelvű változata, mely a művészet meghatározó erejétől a neandervölgyiek több szempontból is feltűnően emberi mivoltán át a Homo sapiens sapiens szűkös eszközök iránti rajongásáig kutatja az emberi faj történek hajnalát.
Az emberiség művészete
Gyakran mondják, hogy a művészet tesz minket emberré. Ez az állítás különösen lenyűgöző, ha visszautazunk az emberi történelem hajnalára.
Ez a Willendorfi Vénusz, egy termékenységi istennőt ábrázoló szobor, amelyet Ausztriában találtak, és amely 30 000 évvel ezelőtt készült. Összehasonlításképp: ez a szobor hatszor idősebb a piramisoknál, háromszor idősebb a mezőgazdaságnál, és még a világos bőrszín kialakulásánál is 5000 évvel régebbi. A szobor arányai és kulturális jelentősége talán rejtélyes, de tagadhatatlanul emberi művészet.
Hasonlóképpen, a barlangfalakon látható, ősi állatábrázolásokat is magunkénak érezzük, mintha mi magunk is készíthettük volna őket, ha vadászó-gyűjtögető életmódot folytattunk volna. Ilyenek például a franciaországi Chauvet-barlang 30 000 évvel ezelőtt készült, pleisztocén óriásállatokat ábrázoló rajzai.
Még messzebbre visszatekintve a barlangművészetben is felismerjük önmagunkat. Különösen megragadó a kezek egyszerű és emberivé tevő ábrázolása a barlangfalakon, vörös okkerrel örökre rögzítve. Ilyenek például a spanyolországi Maltravieso barlangban található kéznyomok, amelyek az időn át üzenik: „Itt voltam, itt éltem.” 2024-ben megállapították, hogy ezek a kéznyomok 66 000 évvel ezelőtt készültek, így ezek a világ legrégebbi ismert barlangrajzai.
Egyetlen probléma van csupán: fajunk csak körülbelül 20 000 évvel a műalkotások elkészülte után érkezett Európába. Ez azt jelenti, hogy ezek a kezek neandervölgyiekhez tartoztak, akik egyértelműen emberi művészetet alkottak.
Miért mi?
Évek óta foglalkoztat egy különös rejtély, amely Nick Szabo kiváló „Shelling Out” című írásában tett megfigyelésből indult. Azóta ennek a kérdésnek a jelentősége egyre nőtt a gondolataimban.
Több millió éven át számos korai emberi alfaj élt együtt bolygónkon. Az evolúció egy szemvillanása alatt azonban már csak egy maradt: mi, a Homo sapiens sapiens. Miért győzedelmeskedtünk minden más korai emberi alfaj felett?
Nemrég egy oxfordi doktorokból álló csapat azt állította, hogy a válasz abban rejlik, hogy mi „általános specialisták” vagyunk, vagyis mindenütt képesek voltunk boldogulni, és ez magyarázza sikerünket. Ez azonban üres körkörös logika. Az antropológia legújabb válasza nem ad értelmes magyarázatot az emberiség sikerének gyökerére – ezzel szemben ez az írás igen.
Az antropológia és idegtudomány legfrissebb felfedezéseit egy kevésbé ismert közgazdasági ágazat lencséjén keresztül vizsgálva ez az írás interdiszciplináris választ ad nemcsak arra a kérdésre, hogy „miért győztük le a többi korai emberi alfajt?”, hanem arra a nagyobb kérdésre is, hogy „mi határozza meg fajunkat?” Meglepő módon a válaszok segítenek megérteni a mai pénzügyi forradalmat – a pénz történetének legnagyobb változását.
A neandervölgyiek is emberek voltak
Mindannyian ismerjük a neandervölgyieket, akiket gyakran alacsony homlokú, ostoba kinézetű lényekként ábrázoltak. Az archetipikus vademberek; barlanglakók, akik a tűz körül kuporogtak. Az 1856-ban kezdődő régészeti ismereteink óta magyarázatot kerestünk arra, hogy miért haltak ki ők, és miért vettük át mi a helyüket.
A viktoriánus kor szellemében a kézenfekvő válasz az volt, hogy mi okosabbak, jobbak, fejlettebbek voltunk. Ez több mint egy évszázadon át az uralkodó nézet maradt, ám a régészeti leletek nem támasztják alá ezt.
A művészet mellett a neandervölgyiek más szempontból is feltűnően emberiek voltak. Chris Stringer, a londoni Természettudományi Múzeum emberi eredetkutatásának elismert vezetője szerint minden hagyományos magyarázat, amely szerint jobbak voltak az eszközeink, fegyvereink, nyelvünk, művészetünk vagy agyunk, téves. Másképpen fogalmazva: a neandervölgyi régészeti leletek nem mutatnak jelentős különbséget köztük és köztünk. Valószínűleg ugyanúgy éltek, gondolkodtak, éreztek, reménykedtek és álmodoztak, mint mi. Egyes leletek szerint akár virágot is helyezhettek halottaik sírjára.
Bár a neandervölgyieknek nem voltak kisebb agyaik vagy rosszabb eszközeik, mint korábban feltételeztük, mégis kellett lennie valamilyen különbségnek, amely miatt a Homo sapiens sapiens kiszorította őket. Több mint 200 000 év európai boldogulása után a neandervölgyiek viszonylag gyorsan kihaltak az Afrikából érkező új jövevények miatt. Miért?
A kagylóékszerek története
A régészeti lelőhelyek egyértelműen mutatják, hogy a Homo sapiens sapiens kagylókat gyűjtött, és nyakláncok vagy más ékszerek készítéséhez gyöngyökké formálta őket. Ezt pedig nagyon hosszú ideje tesszük.
Amikor Szabo 2002-ben publikálta a „Shelling Out” című írását, a legkorábbi bizonyíték erre a viselkedésre 75 000 évvel ezelőttre datálódott egy dél-afrikai barlangból. Az azóta eltelt években még régebbi leleteket találtak: 82 000, 100 000 és 120 000 évvel ezelőttre datált kagylógyöngyöket Észak-Afrikában és a Levante területén. 2021-ben Marokkóban egy barlangban 33 apró kagylógyöngyöt találtak, amelyek 142 000 évvel ezelőttre datálhatók.
Néhány évtized alatt kétszeresére nőtt a tudásunk arról, hogy mióta gyűjtött a modern ember kagylókat ékszerek készítéséhez, és valószínű, hogy még régebbi példákat is találunk majd. Elképzelhető, hogy ez a viselkedés nem sokkal azután kezdődött, hogy körülbelül 300 000 évvel ezelőtt genetikailag elkülönültünk más korai emberi fajoktól.
Fontos megjegyezni, hogy ezeket a régészeti felfedezéseket továbbra is az antropológia uralkodó szemlélete szerint értelmezik. A kagylógyöngyök célját és jelentését szinte kizárólag az önazonosság, státusz és személyes kifejezés fogalmaival magyarázzák. Például a 142 000 éves gyöngyökről szóló tanulmány társszerzője így spekulál: „valószínűleg a ruházaton keresztül fejezték ki identitásukat… az ékszerek viselése idegenekkel való találkozáskor fontos, nem kell jelezni az identitásodat az anyádnak.”
Mellesleg ez világos példája annak, hogy a modern tudományágak egyre inkább elszigetelődnek saját szakterületükön belül. Ez különösen sajnálatos olyan témák esetében, amelyek összetett emberi viselkedések megértéséhez interdiszciplináris tudást igényelnek.
Valóban, az antropológusok nem említik (és nem is ismerik) a kagylóékszerek valószínű gazdasági szerepét. Ehelyett ugyanaz a tanácstalan társszerző így elmélkedik: „Egy dolog tudni, hogy az emberek képesek voltak ékszereket készíteni, de az a kérdés, hogy ‘mi motiválta őket erre?’”
Egy különös megkülönböztető jegy
Mielőtt megválaszolnánk az antropológus kérdését, tegyünk egy fontos megfigyelést erről a viselkedésről. Míg a Homo sapiens sapiens aktívan és nagy mennyiségben gyűjtött kagylókat, és gyöngyökké formálta őket ékszerekhez, a neandervölgyiek lényegében nem tették ezt.
Amikor a „Shelling Out” megjelent, még nem találtunk bizonyítékot neandervölgyi kagylóékszerekre. Mára egyetlen példát ismerünk egy spanyolországi tengerparti barlangból. Emellett ritka esetekben előfordult, hogy neandervölgyiek és más archaikus emberek fosszíliákat, kvarcot vagy más érdekességeket gyűjtöttek. Ez arra utal, hogy intellektuálisan képesek voltak felismerni a ritka anyagok különlegességét, és akár szimbolikus viselkedést is mutattak (amint azt a barlangművészetnél már láttuk), de csak korlátozott mértékben. Nem arról van szó, hogy alkalmatlanok lettek volna művészeknek vagy kézműveseknek, hanem hogy láthatóan kevésbé voltak hajlandók vagy motiváltak ilyen tevékenységekre.
A régészeti leletek alapján arra következtethetünk, hogy egy neandervölgyi, aki a tengerparton sétált, ritkán gyűjtött volna díszes kagylót. Számunkra, Homo sapiens sapiens számára, ez szinte elképzelhetetlen. Természetesen zsebre tennénk a kagylót, hazavinnénk, és megmutatnánk másoknak. Értékeljük a kagyló szépségét, de különleges ritkaságát, szűkösségét is. A szűkösségét. Egy botokból, kövekből, fából és csontokból álló világban nem gyakran találunk tökéletes kagylót. Semmi gyakorlati haszna, mégis értékeljük és kívánjuk az ilyen dolgokat.
Ilyen szempontból mi kissé különcök vagyunk.
Ez a furcsa vonás a döntő viselkedési különbség a Homo sapiens sapiens és a neandervölgyiek között. Valójában ez magyarázhatja, hogy miért vagyunk itt mi, és miért nem ők.
A kagylóékszerek rejtett gazdasági célja
Itt lép be egy kevéssé ismert közgazdasági ág, az osztrák iskola tudása. Olyan közgazdászok, mint Mises, Menger és Hayek, részletesen leírták az árucikk-pénz tulajdonságait és jellemzőit. Ez nemcsak az arany és ezüst tanulmányozását jelentette, hanem a korábbi pénzfajták, például üveggyöngyök, szövetcsíkok és kagylók vizsgálatát is.
Az osztrák közgazdászok megfigyelték, hogy az emberi társadalmak világszerte alkalmas árucikkeket választottak pénznek – tranzakciókhoz és értékmegőrzéshez. Továbbá meghatározták azt a folyamatot, amelynek során egy társadalom egy adott árucikket kezd pénznek használni.
Először egy árucikk értékeltté válik a csoport egy kis része számára, és gyűjthetővé válik. Aztán a társadalom egésze kezdi felismerni, hogy néhány társuk értékeli ezt az árucikket, és hirtelen az interszubjektív értéket nyer. Mindenki tudja, hogy az árucikk értékes valakinek, így mindenki tudja, hogy piaci értéke van, ezért mindenki kezdi értékelni. Ahogy ez a folyamat kibontakozik, az új gyűjthető tárgy elkezd értékőrző eszközzé válni. Amikor a társadalom többsége értékeli az értékőrző eszközt, azt kezdik felajánlani kereskedelemben fizetségként. Ekkor a szerény gyűjthető tárgy csereeszközzé érik. Végül, amikor ez az árucikk minden kereskedelem de facto pénzneme lesz, minden ennek az árucikknek az egységeiben kerül árazásra – ez lesz a társadalom elszámolási egysége (vagyis unit-of-account).
E tudás birtokában őseink kagylóékszer-készítése könnyen felismerhető a proto-pénz egyik formájaként, amint azt a „Shelling Out” meggyőzően bemutatja. A kagylók gyűjtése és ékszerré alakítása idő- és energiaigényes folyamat lett volna. A végeredmény lenyűgöző és értékes volt – szépsége, de egyben készítésének költségessége miatt is. Ahogy Szabo leírja, a kagylógyöngyökből készült nyakláncok vagy karkötők aztán vagyon transzferálására szolgálhattak fontos életesemények során, például „sérülés kompenzációjára, békekötésre, adózásra, öröklésre vagy házasságra”.
Ez a kagylóékszerekre vonatkozó mentális modell lényegesen nagyobb magyarázó erővel bír, mint az antropológia gazdaságilag szegényes konszenzusa, miszerint ez a 100 000 évnél is hosszabb időszakra kiterjedő viselkedés pusztán azért alakult ki, mert mindenki szeret jól kinézni idegenek előtt.
Míg az osztrák közgazdaságtan feltárja a kagylóékszerek viselkedési célját mint proto-pénzt, és tovább vázolja azt az utat, amelyen a kagylók pénzzé váltak, számunkra az a releváns, hogy mi indítja el ezt a folyamatot. Miért értékeljük egyáltalán a gyűjthető tárgyakat? Ehhez fordulunk utolsó tudományágunkhoz.
Az agytudomány és a szűkösség értékelése
A legújabb idegtudományi kutatások genetikai különbséget tártak fel a mi alfajunk és a neandervölgyiek között. 2022-ben Pinson és társai publikálták eredményeiket egy egyetlen aminosav változásról a Homo sapiens sapiensben, amely különbözik más korai emberi alfajoktól, beleértve a neandervölgyieket és a denisovaiakat.
Ez a gén (TKTL1) által termelt fehérje szerepet játszik az új neuronok termelésének serkentésében bizonyos agyterületeken. Laboratóriumi tesztek során a kutatócsoport kimutatta, hogy a modern emberekben található mutáns változat (hTKTL1) nagyobb neurogenezist okozott az agy homloklebenyének felső rétegeiben, mint az archaikus emberekben és majmokban található változat (aTKTL1).
Pontosabban, ez a mutáns fehérje fokozza a neuroprogenitorok létrehozását az agy elülső felének legkülső rétegeiben (homloklebeny szupragranuláris rétegei I, II és III). Amikor 15 évvel ezelőtt idegtudományi alapképzésen tanultam, ezek a területek már ismertek voltak szokatlan neuronális kapcsolódásaikról, beleértve a piramisneuronokat és a kapcsolódó asszociációs kortexeket. A piramisneuronok összekapcsolják és integrálják az információkat különböző kognitív területeken, míg az asszociációs kortexek szintetizálják és absztrakt gondolatokká általánosítják ezeket az információkat.
Ezzel a legújabb felfedezéssel lehetséges magyarázatot kaptunk arra, hogy honnan erednek ezek a szokatlan neuronális elrendezések az absztrakt gondolkodáshoz – egy aminosav helyettesítés (lizinről argininra) a TKTL1-ben, amely egyetlen nukleotid pontmutációval elérhető a Homo sapiens sapiens DNS-ének releváns szakaszán.
Azt is kikövetkeztethetjük, hogy ez a mutáció valószínűleg mikor következett be. Az anatómiailag modern emberek körülbelül 300 000 évvel ezelőtt jelentek meg Kelet-Afrikában. Az emberiség legutóbbi genetikai szűk keresztmetszete és anyai közös őse, az úgynevezett Mitokondriális Éva, körülbelül 160 000 évvel ezelőtt élt, valószínűleg szintén Kelet-Afrikában. A tények alapján ez a mutáció valószínűleg 300 000 és 160 000 évvel ezelőtt között következett be.
Az antropológia számára figyelemre méltóan alulértékeltnek tűnik az érintett agyterületek funkcionális idegtudománya, és az, hogy az ebből eredő viselkedési változás miként tehette ezt az egyetlen aminosav mutációt az emberi evolúció meghatározó fordulópontjává. Lényegében ez a megváltozott fehérje (hTKTL1) szerepet játszhatott az absztrakt gondolkodásért felelős agyterületek túlfejlesztésében a neandervölgyiekhez és más archaikus emberi fajokhoz képest. Fontos, hogy ez magyarázza, miért látunk időnként szimbolikus viselkedésre utaló bizonyítékokat (például művészetet és gyűjthető tárgyakat) az archaikus embereknél. A hTKTL1 változás korai leszármazási vonalunkban jelentősen növelte az absztrakt gondolkodásért felelős áramkörök fejlődését, és ez eredményezte a Homo sapiens sapiens globális térhódításával járó kulturális robbanást.
Egyszerűbben fogalmazva: a modern emberek agya másképp van huzalozva. Lehet, hogy nem voltunk okosabbak a neandervölgyieknél (amint azt hasonló eszközök kifinomultsága és kissé kisebb agyunk is bizonyítja), de hajlamosak voltunk az absztrakt gondolkodásra. Valószínű, hogy ez az egyetlen mutáció hajtotta a szimbolikus viselkedés felgyorsulását alfajunkban.
A neandervölgyiek alkalmanként alkothattak művészetet, de a Homo sapiens sapiens-t arra kényszerítette, hogy sokkal többet alkosson. Ám ahol ez igazán számított, az a szűkös árucikkek értékelésének és megszerzésének képessége volt.
Ez a túlfejlett agyi huzalozás felgyorsította érdeklődésünket a szűkös eszközök iránt és hajtóerőnket azok megszerzésére. Viselkedésileg ez abban mutatkozhatott meg, hogy különcökké váltunk, akik kagylókat gyűjtöttek, egyszerűen azért, mert nem tudtunk ellenállni különleges szűkösségük értékelésének. Ám, mint látni fogjuk, ez a furcsa viselkedési sajátosság döntő fontosságú lehetett fajunk számára.
Az emberi virágzás alapköve
A korai modern emberi és neandervölgyi barlangok közötti másik egyértelmű különbség a népsűrűség. Amikor a Homo sapiens sapiens átvette egy területet a neandervölgyiektől, valahogy képesek voltak tízszer akkora népességet eltartani ugyanazon a területen, mint a korábbi neandervölgyi lakosok.
Ez régóta kíváncsi ténynek számított, magyarázat nélkül. Ám a magyarázat az antropológusok orra előtt hevert: a kagylópénz. A kagylók széles körű jelenléte a Homo sapiens sapiens barlangi lelőhelyein arra utal, hogy mire Európába érkeztünk körülbelül 45 000 évvel ezelőtt, már kifejlesztettük a pénz fogalmát. Ez az innováció lehetővé tette sokkal nagyobb társadalmi csoportok kialakulását.
1992-ben Robin Dunbar publikálta „A neocortex mérete mint a csoportméret korlátja a főemlősöknél” című tanulmányát, amelyben arra a következtetésre jutott, hogy az emberek képesek stabil társadalmi kapcsolatokat fenntartani körülbelül 150 személlyel – ez ma már híresen „Dunbar száma”. Egy évvel később egy további tanulmányban hozzátette, hogy a nyelv (és a társadalmi pletyka) hatékonyságnövelőként lehetővé teszi az emberek számára, hogy 150 fős törzsekben kezeljék a kapcsolatokat anélkül, hogy a nap majdnem felét egyéni szocializációval kellene tölteniük. Ez azonban még mindig nem magyarázza meg, hogy az emberek hogyan képesek 150-nél jóval nagyobb népességben élni. Egy további hatékonyságnövelő megoldja ezt a rejtélyt: a pénz fogalma.
Egy árucserés rendszerben, amely árukon és szívességeken alapul, egy társadalmi csoport csak körülbelül 150 főig működhet, mielőtt az egyéni kapcsolatok száma túl nagyra nőne ahhoz, hogy követni lehessen (ez kombinatorikus matematika alapján 11 175 kapcsolat). Ezen a ponton az egyéni tartozások nyilvántartása a csoport többi tagja számára lehetetlenné válik.
Másképpen fogalmazva: egy pénznélküli társadalom csak akkor működhet, ha 150 fős törzsi létezésre korlátozódik. Ebben a pénznélküli paradigmában a törzsek közötti kapcsolatok általában ellenségesek lennének, az árucsere előnyeit elhomályosítanák a végtelen haragok és vérbosszúk, hiányozna egy kölcsönösen elfogadható békekötési eszköz.
Ezzel szemben, ha megvan a pénz fogalma, nemcsak megszabadulsz a 150 fős zárt csoporttal való interakció korlátaitól, hanem megkapod a szükséges tranzakciós eszközt a konstruktív törzsek közötti kapcsolatokhoz.
Először is, a pénz fogalmával az áruk és szolgáltatások áramolhatnak, és a tranzakció időpontjában kifizethetők végtelen számú partner között, elősegítve a kezdetleges kapitalizmust. A pénz megszünteti annak szükségességét, hogy a törzs segítse a tartozások és szívességek mentális nyilvántartásának felügyeletét minden partner között, ami valószínűleg Dunbar számának elsődleges korlátja.
Másodszor, és talán még fontosabb, hogy a pénz fogalmával több törzsi csoport békésen élhet egymás közelében. Ahogy a pénz átadható egy csoporton belül az egyének között fontos eseményekre, mint például sérülés kompenzációja, békekötés vagy adózás, ugyanúgy átadható ugyanezen okokból törzsi entitások között is. Így a pénz tranzakciós eszközt biztosít a konstruktív törzsek közötti kapcsolatokhoz, mint új opció a hagyományos erőszak mellett.
A pénzzel felszerelt törzsek könnyebben folytathatnak kereskedelmet, valamint tárgyalhatnak és fenntarthatnak kölcsönös biztonsági szövetségeket. Ez természetesen elősegíti a szupertörzsi csoportok kialakulását, amelyek szoros közelségben élnek, így tízszeres népsűrűséget érve el más korai emberi alfajokhoz képest. Az ilyen nagy, többtörzsi népességek koordinációja egyértelmű előnyt jelentett az erőforrásokért folytatott versenyben a neandervölgyiek vagy más archaikus emberi fajok magányos törzsi egységeivel szemben.
Végső soron ez azt jelenti, hogy a pénz fogalma volt az alapvető megkülönböztető tényező, amely lehetővé tette alfajunk elterjedését. És ahogy feltártuk, ez volt a kulcsfontosságú összetevő, amely lehetővé tette a nagyszabású népességi koordinációt. Ezért a pénz értékelése az emberi civilizáció alapköve, és következésképpen az emberi virágzásé is.
Míg a neandervölgyiek és más archaikus emberek rendelkeztek az absztrakt gondolkodáshoz szükséges alapvető agyi áramkörökkel (amint azt az alkalmi művészet és gyűjthető tárgyak bizonyítják), ez a látens kapacitás nyilvánvalóan nem volt elegendő. A szűkös gyűjthető tárgyak iránti mohó érdeklődés bizonyos küszöbértéke szükséges ahhoz, hogy egy társadalmi csoportban beindítsa a pénz fogalmát. A neandervölgyiek és más archaikus emberek nem rendelkeztek az ehhez szükséges agyi áramkörökkel.
És itt rejlik a válasz kérdésünkre. A Homo sapiens sapiens azért győzte le az összes többi emberi alfajt, mert másképp vagyunk huzalozva, és ennek eredményeként túlzott kapacitásunk van a nehezen beszerezhető árucikkek értékelésére és becsben tartására. Másképpen fogalmazva: úgy vagyunk huzalozva, hogy értékeljük (és kívánjuk) a szűkös gyűjthető tárgyakat, mint például a kagylókat.
Ez a bájos különc vonás valójában elsöprő evolúciós előnyünk alapja, mivel lehetővé tette fajunk számára a pénz fogalmának bevezetését. Ez viszont lehetővé tette a kapitalizmust, és megteremtette a civilizációt formáló összefogást.
Kiderül, hogy nem a művészet tesz minket emberré.
Ehelyett a szűkös eszközök iránti rajongásunk az, ami emberré tesz minket.
Egy fajra szóló küldetés beteljesítése
Míg a modern antropológia üres körkörös logikát kínált válaszul az emberiség egyik nagy rejtélyére, mi most egy koherens és teljes alternatívát vázoltunk fel. Az emberiség diadala valószínűleg egy egyetlen aminosav mutációnak köszönhető 300 000 és 160 000 évvel ezelőtt között, amely felgyorsította az absztrakt gondolkodásért felelős agyközpontjainkat, lehetővé téve a pénz fogalmának kialakulásához szükséges kritikus érdeklődési szintet, és vezetve a többtörzsi népességi koordináció elsöprő versenyelőnyéhez, amely nem korlátozódott Dunbar számára.
Eddig teljes egészében az emberiség távoli múltjára és a más korai emberi alfajokkal szembeni meghatározó viselkedési előnyünkre koncentráltunk. Most azonban mulasztás lenne, ha nem alkalmaznánk a múlt tanulságait a jelen jelenségének megértésére.
Óhatatlanul eljutunk a Bitcoinhoz.
Az emberi civilizáció pénztörténete egy folyamatos fejlesztési folyamatot mutat, amely során egyik pénzfajtáról egy alkalmasabb, szűkösebb pénzfajtára váltunk. Ez a monetáris darwinizmus szelekciós nyomása legalább 142 000 évre nyúlik vissza, és valószínűleg sokkal messzebbre a 300 000 éves történelmünkben. Az arany, mint életképes értékőrző eszköz megjelenése a Duna-völgyben körülbelül 6 000 évvel ezelőtt (a Varna-kultúra kohászati előrelépéseinek köszönhetően) a pénz modern történetét az arany világméretű győzelme jellemezte minden más monetáris helyi optimum felett, kifejezetten páratlan fizikai szűkössége miatt.
Ám a digitális kor hajnalával lehetővé vált egy, az aranynál szűkösebb árucikk létrehozása.
A Bitcoint szándékosan úgy tervezték, hogy kiküszöbölje az arany gyengeségeit (például a fizikai eszköz vizsgálatának, szállításának és biztonságos tárolásának kihívásait), és javítsa annak erősségeit. A legfontosabb, hogy a Bitcoin tökéletesítette a szűkösséget. Az emberi történelemben először létezik egy olyan pénzfajta, amelynek kínálata megváltoztathatatlanul véges – az abszolút szűkösség feltalálása (vagy felfedezése).
Ha a Bitcoint az emberi történelem hosszú idővonalára helyezzük, az a fajunk meghatározó vonzalmának, a szűkös eszközöknek a tökéletesítése. Alig 16 évvel a létezése után tanúi vagyunk az összes Homo sapiens sapiens elkerülhetetlen vonzódásának ehhez az értékőrző szűkösség tökéletességéhez. Nem tehetünk ellene, szó szerint a DNS-ünkben van a szűkösség értékelése és becsben tartása.
E kontextusban nem csoda, hogy azok, akik megismerik a Bitcoint, elviselhetetlenül lelkesednek érte – ez az, amit több mint 142 000 évig kerestünk!
A szűkösség értékelése az, ami megkülönböztet minket mint fajt, ami emberré tesz minket. Ez azt jelenti, hogy az abszolút szűkösség a fajunk évszázados küldetésének végső beteljesülése a jobb szűkösségért.
Körülbelül 12 000 emberöltő után valahogy elég szerencsések vagyunk ahhoz, hogy ebben a monetáris átmenetben éljünk, amely a tökéletes szűkösség felé vezet.
Ilyen csak egyszer adódik egy faj történetében.
Forrás:
Eredeti esszé
https://www.onceinaspecies.com/p/once-in-a-species-73b
Neugebauer-Maresch, N. A., et al. The microstructure and the origin of the Venus from Willendorf. PNAS (2022)
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC8885675
Juzeniene, J., et al. Skin colour and vitamin D: An update. Experimental Dermatology (2021)
https://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/exd.14142
Wilford, J. T. Finally, the Beauty of France’s Chauvet Cave Makes its Grand Public Debut. Smithsonian Magazine (2014)
https://www.smithsonianmag.com/history/france-chauvet-cave-makes-grand-debut-180954582
Maltravieso Cave Hand Paintings. All That’s Interesting
https://allthatsinteresting.com/maltravieso-cave-hand-paintings
Cunliffe, B. (Ed.). The Oxford Illustrated History of Prehistoric Europe. Oxford University Press (1994)
Szabo, N. Shelling Out: The Origins of Money. Nakamoto Institute
https://nakamotoinstitute.org/library/shelling-out
Brodwin, E. Why Homo Sapiens Beat Out Every Other Human Species. Inverse (2018)
https://www.inverse.com/article/47597-generalist-specialist-homo-sapien-adaption
Scarre, C. (Ed.). The Human Past (4th ed.). Thames & Hudson (2021)
Lu, D. What’s the Difference Between a Human and Neanderthal Brain? Smithsonian Magazine (2022)
https://www.smithsonianmag.com/smart-news/whats-the-difference-between-a-human-and-neanderthal-brain-180980736
Will, M., et al. A morphometric assessment of Late Pleistocene human mandibles from the Levant. Journal of Archaeological Science (2023). https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0305440323001024
Hublin, J.-J., et al. Radiocarbon dates from the Grotte des Fées and implications for the disappearance of Neanderthals. Science (2012)
https://www.science.org/doi/10.1126/science.1221354
Vanhaeren, M., et al. Middle Paleolithic shell beads in Israel and Algeria. PNAS (2007)
https://www.pnas.org/doi/10.1073/pnas.0703877104
Wong, K. Ancient Shell Beads Could Be World’s Oldest Jewelry. Scientific American
https://www.scientificamerican.com/article/ancient-shell-beads-could
Bar-Yosef Mayer, D. E., et al. Shells and ochre in Middle Paleolithic Qafzeh Cave, Israel. Journal of Human Evolution (2009)
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0047248408002340
Sehasseh, E. M., et al. Early Middle Stone Age personal ornaments from Bizmoune Cave, Essaouira, Morocco. Science Advances (2021)
https://www.science.org/doi/10.1126/sciadv.abi8620
Greshko, M. World’s Oldest Jewelry Discovered in Moroccan Cave. Smithsonian Magazine (2021)
https://www.smithsonianmag.com/smart-news/worlds-oldest-jewelry-discovered-in-moroccan-cave-180978766
Hoffmann, D. L., et al. Symbolic use of marine shells and mineral pigments by Iberian Neandertals 115,000 years ago. Science Advances, 4(2), eaar5255 (2018)
https://www.science.org/doi/10.1126/sciadv.aar5255
Moncel, M.-H., et al. Non-utilitarian objects in the Palaeolithic: Emergence of the sense of precious? Archaeology, Ethnology & Anthropology of Eurasia (2012)
https://www.researchgate.net/publication/230703161
Menger, C. On the Origins of Money (1892), translated by C.A. Foley
https://www.socsci.mcmaster.ca/~econ/ugcm/3ll3/menger/money.txt
Szabo, N. The History of Money. Bitcoin 2021 Conference
https://youtu.be/RbvpMsdaQqw
Pinson, A., et al. Human TKTL1 implies greater neurogenesis in frontal neocortex of modern humans than Neanderthals. Science (2022)
https://www.science.org/doi/10.1126/science.abl6422
Landau, E. Mitochondrial Eve: Common Ancestor Lived 160,000 Years Ago. Medical Daily (2013). https://www.medicaldaily.com/mitochondrial-eve-common-ancestor-all-humans-actually-lived-160000-years-ago-244742
Mellars, P., & French, J. Tenfold Population Increase in Western Europe at the Neandertal–to–Modern Human Transition. Science (2011)
https://www.science.org/doi/10.1126/science.1206930
Dunbar, R. I. M. Neocortex size as a constraint on group size in primates. Journal of Human Evolution, 22(6), 469–493 (1992)
https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/004724849290081J
Dunbar, R. I. M. Coevolution of neocortical size, group size and language in humans. Behavioral and Brain Sciences, 16(4), 681–735 (1993)
https://pdodds.w3.uvm.edu/files/papers/others/1993/dunbar1993a.pdf
Ammous, S. The Bitcoin Standard: The Decentralized Alternative to Central Banking. Wiley (2018)
Boyapati, V. The Bullish Case for Bitcoin. Bitcoin Magazine Books (2021)
Támogatást igényelsz a Bitcoin alapos megértéséhez, magabiztos használatához? Lépj velünk kapcsolatba!