1993-ban, amikor az internet még csak néhány millió felhasználó számára volt elérhető, Eric Hughes – a cypherpunk mozgalom egyik alapítója – megírta ezt a rövid, mégis korszakalkotó szöveget. A „Cypherpunk kiáltvány” nem technikai útmutató, hanem filozófiai és politikai program: a kriptográfia erejét állítja az egyéni szabadság szolgálatába, a központosított hatalommal és a tömeges megfigyeléssel szemben.
A cypherpunkok – köztük olyan gondolkodók, mint Timothy C. May, Hal Finney és később Satoshi Nakamoto – hittek abban, hogy a magánélet nem kiváltság, hanem alapvető emberi jog, és hogy ezt a jogot csakis a matematika és a kód védheti meg az állami és nagyvállalati beavatkozástól.
Ez a kiáltvány nem csupán a múlt üzenete. A Bitcoin, a Lightning Network, a Tor, a Signal – mind ennek a gondolatnak a gyakorlati megvalósulásai. Ma, amikor a kormányok digitális fizetőeszközöket vezetnek be, a bankok megfigyelik az összes tranzakciónkat, és az adataink árucikké váltak, a Cypherpunk kiáltvány aktuálisabb, mint valaha.
Alább közöljük a kiáltvány teljes magyar fordítását, hogy minden magyar olvasó megérthesse: a szabadság technológiája nem elmélet, hanem felelősség.
Cypherpunk kiáltvány
A magánszféra elengedhetetlen egy nyílt társadalom számára az elektronikus korban. A magánszféra nem titkolózás. Egy magánügy olyasmi, amit az ember nem akar a nagyvilág tudtára adni, egy titok pedig olyasmi, amit senkinek sem akar elárulni. A magánszféra az a hatalom, hogy szelektíven tárjuk fel magunkat a világ előtt.
Ha két fél valamilyen tranzakciót köt, mindkettőjükben megmarad az interakció emléke. Mindegyikük beszélhet a saját emlékéről – hogyan is tudná ezt bárki megakadályozni? Törvényekkel próbálkozhatnának, de a szólásszabadság, még a magánszféránál is fontosabb, egy nyílt társadalom alapköve; mi nem akarunk semmilyen beszédet korlátozni. Ha sokan beszélnek együtt ugyanabban a térben, mindegyikük szólhat a többiekhez, és közösen felhalmozhatják az ismereteket egyénekről és más felekről. Az elektronikus kommunikáció ereje lehetővé tette az ilyen csoportos beszédet, és ez nem fog eltűnni pusztán azért, mert esetleg azt szeretnénk, ha eltűnne.
Mivel magánszférára vágyunk, biztosítanunk kell, hogy egy tranzakció minden résztvevője csak arról szerezzen tudomást, ami az adott tranzakcióhoz feltétlenül szükséges. Mivel bármilyen információt ki lehet beszélni, biztosítanunk kell, hogy a lehető legkevesebbet tárjuk fel. A legtöbb esetben a személyes identitás nem lényeges. Amikor újságot veszek egy üzletben és készpénzt adok a pénztárosnak, nincs szükség arra, hogy tudja azt, hogy ki vagyok. Amikor arra kérem az elektronikus levelező szolgáltatómat, hogy üzeneteket küldjön és fogadjon, a szolgáltatómnak nem kell tudnia, hogy kivel levelezek, miről írok, vagy hogy mások mit írnak nekem; csak azt kell tudnia, hogyan juttatja célba az üzeneteket, és hogy mennyi díjjal tartozom neki. Amikor a tranzakció alapmechanizmusa felfedi a személyazonosságomat, nincs magánszférám. Ez esetben nem tudom szelektíven felfedni magam; mindig fel kell fednem magam.
Ezért egy nyílt társadalomban a magánszféra anonim tranzakciós rendszereket igényel. Mostanáig a készpénz volt az elsődleges ilyen rendszer. Egy anonim tranzakciós rendszer nem titkos tranzakciós rendszer. Egy anonim rendszer felhatalmazza az egyéneket arra, hogy akkor és csak akkor fedjék fel személyazonosságukat, amikor ők maguk úgy óhajtják; ez a magánszféra lényege.
A magánszféra egy nyílt társadalomban kriptográfiát is igényel. Ha valamit mondok, azt akarom, hogy csak azok hallják, akiknek szánom. Ha a beszédem tartalma az egész világ számára elérhető, nincs magánszférám. Titkosítani annyit jelent, mint kifejezni a magánszféra iránti vágyat, és gyenge kriptográfiával titkosítani annyit jelent, hogy nem túl nagy az igény a magánszféra iránt. Továbbá ahhoz, hogy az ember saját személyazonosságát bizonyossággal felfedje, miközben az alapértelmezés az anonimitás, kriptográfiai aláírásra van szükség.
Nem várhatjuk, hogy a kormányok, a vállalatok vagy más nagy, arctalan szervezetek jóindulatból biztosítják számunkra a magánszférát. Az ő érdekük az, hogy beszéljenek rólunk, és számítanunk kell rá, hogy beszélni is fognak. A beszédük megakadályozására tett próbálkozás az információ valósága elleni küzdelmet jelenti. Az információ nem pusztán szabad akar lenni, hanem vágyik arra, hogy szabad legyen. Az információ kiterjed, hogy kitöltse a rendelkezésre álló tárhelyet. Az Információ a Pletyka fiatalabb, erősebb unokatestvére; az Információ gyorsabb lábon jár, több szeme van, többet tud, és kevesebbet ért, mint a Pletyka.
Ha azt akarjuk, hogy egyáltalán legyen magánszféránk, meg kell védenünk azt. Össze kell fognunk és létre kell hoznunk olyan rendszereket, amelyek lehetővé teszik anonim tranzakciók lebonyolítását. Az emberek évszázadok óta védik saját magánszférájukat suttogással, sötétséggel, borítékokkal, zárt ajtókkal, titkos kézfogásokkal és futárokkal. A múlt technológiái nem tették lehetővé az erős magánszférát, de az elektronikus technológiák igen.
Mi, Cypherpunkok, elkötelezettek vagyunk anonim rendszerek építése mellett. Kriptográfiával, anonim levelező rendszerekkel, digitális aláírásokkal és elektronikus pénzzel védjük a magánszféránkat.
A Cypherpunkok kódot írnak. Tudjuk, hogy valakinek szoftvert kell írnia a magánszféra védelmére, és – mivel nem kaphatunk magánszférát, hacsak nem mindannyian teszünk érte, – mi magunk írjuk azt meg. Közzétesszük a kódunkat, hogy Cypherpunk társaink gyakorolhassanak és játszhassanak vele. A kódunk szabadon felhasználható mindenki számára világszerte. Hidegen hagy minket, ha nem hagyod jóvá az általunk írt szoftvert. Tudjuk, hogy egy szoftvert nem lehet megsemmisíteni, és hogy egy széles körben elterjedt rendszert nem lehet leállítani.
A Cypherpunkok elítélik a kriptográfiára vonatkozó szabályozásokat, mert a titkosítás alapvetően magánjellegű cselekvés. A titkosítás aktusa valójában eltávolítja az információt a nyilvános szférából. Még a kriptográfia elleni törvények is csak egy nemzet határáig és erőszakapparátusának karjáig érnek. A kriptográfia elkerülhetetlenül elterjed az egész földgolyón, és vele együtt az anonim tranzakciós rendszerek is, amelyeket lehetővé tesz.
Ahhoz, hogy a magánszféra széles körben elterjedjen, annak egy társadalmi szerződés részévé kell válnia. Az embereknek össze kell fogniuk és együtt kell telepíteniük ezeket a rendszereket a közjó érdekében. A magánszféra csak addig terjed, ameddig a társadalom tagjainak együttműködése. Mi, Cypherpunkok, várjuk a kérdéseiteket és észrevételeiteket, és reméljük, hogy az önámítást elkerülve bevonhatunk titeket. Azonban nem térünk le az utunkról csupán azért, mert egyesek nem értenek egyet a céljainkkal.
A Cypherpunkok aktívan dolgoznak azon, hogy biztonságosabbá tegyék a hálózatokat a magánszféra számára. Haladjunk együtt gyorsan előre!
Tovább!
Eric Hughes
1993. március 9.
Támogatásunkkal feltérképeznéd, számodra hogyan kínál megoldást a Bitcoin?
Lépj velünk kapcsolatba!